20.rész

                                                                         20.rész

...Niallt bevitték a kórházba.Szerencsére mindenkit ott találtam,mivel Zaynhez és Renihez jöttek.Amikor meglátták Niallt mindenki teljesen ledöbbent...
-Vanessa!Mi történt?-kérdezte teljesen tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal Bogi.
Én leültem egy székre,a fejemet lehajtottam és mesélni kezdtem:
-Niallel nagyon jól éreztük magunkat.Egy pillanatra nem figyeltem és tessék...-tört ki belőlem és nagy zokogásba kezdtem.
Leült mellém Lili és úgy tett mintha minden rendben lenne.
-Nyugodj meg!Nem lesz semmi baja.-mondta Lili.próbált úgy tenni,hogy úgy lássam minden rendben van,de láttam rajta,hogy ő is nagyon fél.
Később kijött az orvos.
-Egy kis időre bemehetnek a beteghez.Utána kérem hagyják magára és ha minden jól megy este már talán hazajöhet.
Olyan boldog vagyok,hogy jobban van!Amikor bementünk nagyon fáradt volt ezért hamar kimentünk.De ez a kis idő is nagyon jó volt.

*Lili szemszöge*
Harry és én hazajöttünk.Olyan furcsa volt,hogy mindig kézen fogva megyünk most meg csak sétáltunk egymás mellett és a földet bámultuk.Nem akartuk,hogy az emberek azt higgyék járunk.Végre hazaértünk és csak kettesben voltunk.Reméltük,hogy a többiek csak később jönnek.Bementünk a szobámba.Harry olyan aranyos volt...Órákig élveztük egymás társaságát.
-Olyan kár,hogy titkolnunk kell a kapcsolatunkat.-nyögtem ki..
-Tudom.Ne haragudj!-nézett le Harry a földre és olyan volt mintha csak bűntudata volna az egész miatt.
Ezt az egészet a telefonom csörgése zavarta meg.Nem tudtam ki hívhat ilyenkor de azért felvettem.
-Igen?Ki az?-kérdeztem.
Nem is az volt a lényeg,hogy ki az,hanem hogy mi történt.Amikor megtudtam mi történt a telefon egyszerűen csak kiesett a kezemből.Leültem az ágyamra és arcomat a tenyerembe temetve zokogni kezdtem.Harry odaült mellém és gyengéden átkarolt.
-Mi történt?-kérdezte tőlem remegő hangon.
-Az anyukám...meghalt..
-Úristen Lili.Én annyira sajnálom!-mondta megértően.
-De Harry te ezt nem értheted!Én utáltam őt!De mégis haza kell mennem és ami legrosszabb az az,hogy itt kell hagyjalak!
Harry nem szólt semmit csak felállt és kiment a szobából.
-Harry várj!!-kiáltottam utána.
Visszafordult és szúrós tekintettel azt mondta:
-Megígérted,hogy soha többé nem hagysz el.
-De te meg azt,hogy soha többé nem engedsz el!
Olyan mérges lettem rá,hogy hirtelen hozzávágtam a fejéhez a telefonomat.De ő csak teljes erejéből becsapta maga után a szobám ajtaját.Amikor ezt csinálta elkapott a sírás.Egészen reggelig csak sírtam.Elhatároztam,hogy ma elköszönök mindenkitől már úgy is itthon van mindenki,még Reni és a kicsi is.És este elutazok.Harry meg nem érdekel!Még hányszor akarja összetörni a szívemet!?

Lementem a nappaliba kisírt szemekkel.Harry már mindenkinek beszámolt a tegnap estiekről.Senki sem szól hozzám,csak nagy sajnálattal végignéztek rajtam.Mindenki ott volt kivéve Harryt...De nem is izgat hol van.Tőlem meg is halhat,csak többé ne lássam!