Búcsú..(utolsó rész)

*Lili szemszöge*
Pont azt nem akartam,ezért nem mentem vissza.El akartam kerülni,hogy Harry szívét még jobban összetörjem és tessék
"ezt elintézted Lilien,minek mondtad el neki?"-gondoltam magamban.
Ahogy sírni láttam Harryt,erősen magamhoz szorítottam.
-Szeretlek!-mondtam,majd pár könnycseppet én is eleresztettem.Ohh,istenem!Újra érezhettem e csodás illatot,amit olyan sok ideig nem.Mélyen egymás szemébe néztünk,majd heves csókolózásba kezdtünk.
-A végsőkig melletted leszek.-mondta Harry hosszú idő után két csók között.

Mikor elengedtünk egymást a szobában kínos csend uralkodott.Hirtelen kinyílt az ajtó.
-Jó reggelt apu!-köszöntem vidáman,de még mindig vörös szemekkel,amit a sírás okozott.-Hadd mutassam be Harry-t.-mutattam a mellettem ülő fiúra.
-Á,te vagy az a híresség,már sokat hallottam rólad.-mondta apám és elmosolyodott.

***

Visszamegyek Londonba Harryvel!Már mindenemet bepakoltam és apámtól is elbúcsúztam.Szörnyű belegondolni,hogy talán most látom utoljára,de az a tény megnyugtat,hogy Harry mellett halok meg.

A repülőút csendesen telt szinte alig pár szót.

-Értesítettem a többieket az érkezésedről és az.......agydaganatról..-mondta elcsukló hangon.

Válaszul csak mosolyogtam,nem tudtam megszólalni,előtört volna belőlem a sírás.Szörnyű látni Harry arcán a fájdalmat.

***

Beértünk a házba,mindenki ellepett minket.Nagyon örültek nekem.

-Nagyon boldog vagyok,hogy újra itt vagy köztünk.-ölelt át már vagy harmadszor Vanessa.

Még sok hasonló ilyet mondtak a többiek.

-Na akkor eszünk-kérdezte Niall.

-Tessék.-vágott hozzá Niall-höz Reni egy csokit.

Pár óra múlva leültünk vacsorázni.Nagyon ó hangulat volt és ami a legfőbb,hogy újra Harry mellett lehetek.

Épphogy felálltam az asztaltól amikor szörnyű fájdalmat éreztem.

-H-Har..-nem tudtam befejezni,mert a földre rogytam,először nem tudtam megszólalni,majd hirtelen minden sötétségbe borult.....

*Harry szemszöge*
Nem kaptam szikrát.Lili a földön volt.
-Hívjátok a mentőket.-ordítottam el magam és már tudtam,hogy mi fog bekövetkezni pár napon belül.
Erre nem vagyok felkészülve,ez nem lehet ő nem..
Ő volt életem nagy szerelme...
Bevitték a kórházba és meg kellet várnunk amíg felkel.

*két hét múlva*
*Lili*
Valami rettenetes fájdalomra keltem fel.Lassan kinyitottam szemeimet és Harry volt ott.Éreztem,hogy nem kapok már rendesen levegőt sem,gépek tartottak életben.
-Szia.-köszönte halkan,majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Szia!-suttogtam.
-Tarts ki..-jött közelebb hozzám majd megszorította kezemet amire felszisszentem.
-Ne haragudj.-engedett el..
-Sajnálom,hogy itt hagylak..-nyögtem ki megerőltetetten.

*Harry szemszöge*
-Ne hagyj itt!-szipogtam.Lilinek már válaszolni sem volt elegendő energiája.
Egy gyengéd csókot leheltem puha ajkaira amire halványan elmosolyodott.Kezét felém nyújtotta azt jelezvén,hogy fogjam meg.
-Szeretlek!-suttogta és egy kósza könnycsepp hagyta el a szemét,ami lassan lecsukódott.Örökre..
-Én is szeretlek...-mondtam neki,utoljára és halk sírásba kezdtem

Nincsen többé Lili és Harry,nem mondhatom többé senkinek sem,hogy "szeretlek".Emlékszem az első találkozásra,az első csókra és a közös életünkre.Vége a szerelmünknek,nincs több csók se ölelés,nem érezhetem többé édes illatát,mert ő meghalt és ezt el kell fogadni,de a szívemben örökké élni fog és soha nem felejtem el,mert ez egy feledhetetlen kaland volt,aminek vége lett!

2.fejezet 7.rész

*Harry szemszöge*
Egy újabb unalmas reggelre ébredtem.Álmosan pillantottam az órára,ami már delet mutatott.Hanyatt feküdtem az ágyamon és csak a plafont bámultam.
-Ma nincs kedvem semmihez!-jelentettem ki magamban és azon gondolkoztam,hogy most mit csinálhat Lili.
Már fél éve nem láttam.Rettenetesen hiányzik,minden nap csak rá gondolok.Még a karrieremre sem tudok koncentrálni,néha még az sem érdekel,hogy mi van a bandával.Lili volt életem nagy szerelme,akit el vesztettem.Lassan kimásztam az ágyamból és felöltöztem.Lementem a konyhába,mert már nagyon éhes voltam.Nem meglepően Niall egy szendvicset evett az asztalnál,Liam pedig az egészséges táplálkozásról hablatyolt neki.
-Szia Hazz!-üdvözöltek kedvesen.
-Sziasztok.-morogtam halkan majd a hűtő felé vettem az irányt.Mindketten kimentek a helységből csak egyedül maradtam.A hűtőben szinte semmit nem találtam,Niall mindent felzabált.Így hát maradtam egy egyszerű szendvicsnél.Belépett a konyhába Reni,Emma,Vanessa és Bogi.Nagy sajnálattal néztek végig rajtam,majd suttogni kezdtek.Mostanában mindenki kerül,nem akarnak a közelemben lenni.
Úgy 10 perc múlva ők is elmentek,kivéve Vanessát.
-Nem jössz?-pillantott hátra Bogi.
-Egy perc.-mondta majd kihúzta a mellettem levő széket és leült.
-Harry,minden rendben?Tudom,hogy most nagyon megviselt Lili elvesztése,de már fél év el telt.Biztosan nem jön  vissza.Sajnálom,de ez az igazság.Nekem is nagyon hiányzik,mégis élem az életem.-mondta,mélyen a szemembe nézve.A szívem összeszorult e szavak hallatán és képtelen voltam megszólalni.Vanessa felállt és kiment.Ismét egyedül voltam.

                                                          ***                                                              

Elgondolkoztam azon amit Vanessa mondott.Talán igaza van.A nappaliba készültem amikor összefutottam Renivel.
-Szia!-köszönt vidáman.
-Mikor akarod neki elmondani?-kérdeztem lényegre törően.
-Kinek?Mit?-értetlenkedett.
-Bellának,hogy én vagyok az apja.Már elég nagy lány.-válaszoltam egyszerűen.
-Harry,még csak négy lesz!
-Na és akkor mikor szándékozod elmondani?Nem titkolhatod örökre!
-Soha.-mondta majd lehajtotta fejét.
Beszélgetésünket Lou zavarta meg.
-Hazz,Idejönnél egy percre?-kérdezte
-Ezt majd még megbeszéljük-mondtam Reninek kicsit halkabban,majd odasiettem Louishoz.

                                                               

***

Túléltem egy újabb rémes napot Lili nélkül.A szobámban ültem egyedül és egy képet tartottam a kezemben amin együtt vagyunk és egyre csak Vanessa szavai jártak az eszemben.De én nem tudok mást elképzelni magam mellett mint Lilit!Egyszer csak egy könnycsepp csordult ki a szememből.Ledobtam a képet a földre dühösen és rohanni kezdtem le a földszintre onnan pedig ki a házból.Fogtam egy taxit majd gyorsan utasítottam:

-A Reptérre!

*Lili szemzöge*

Lassan keltem ki az ágyamból hajnali ötkor.Mindig ilyen korán kelek.Gyorsan felkaptam egy rövidnadrágot és egy felsőt a hajamat pedig lófarokba kötöttem.Még elég kómás voltam,indultam volna ki a konyhába reggelit készíteni amikor valaki csengetett.

-Ki a Franc lehet ez ilyen korán?-kérdeztem magamban mérgesen és az ajtóhoz siettem.

Kinyitottam.

-Harry?-kérdeztem rémült arccal.-Gyere be.-mondtam még mindig teljesen ledöbbenve és elindultam a szobám felé ő pedig követett.Leültem az ágyamra.Ő is így tett.

-M-mit akarsz?-kérdeztem.

-Lili,nagyon hiányzol!Nem tudok nélküled élni!Szeretlek.-tört ki belőle.Nagyon jól esett amit mondott,én is pont így érzek.

-Kérlek,gyere haza!Londonba.-fogta meg mind két kezem és gyönyörű szemeivel rám nézett.

-Nem lehet.-válaszoltam.

-Bocsájts meg Reni miatt!De csak egyszeri alkalom volt!

-Tudom,és már nagyon rég elfelejtettem az egészet és tényleg nagyon hiányoztál,de..

-Hát akkor?Mi a baj?-kérdezte rémült arccal.

Nem akartam neki elmondani az igazat,de muszáj volt.Egy kis idő után kinyögtem.

-Az agydaganatom...visszatért.Már csak pár hetem van hátra....S-sajnálom Harry..!

2.fejezet 6.rész-Don't let me go

                                                                         Sziasztok!
Meghoztam végre az új részt,nagyon örülnék a kommenteknek és a pipáknak,próbáltam ezt a részt olyanra írni,hogy mindenki elérzékenyüljön rajta!:')
Ajánlott zenéért katt   >>ide<< ,jó olvasást mindenkinek!:)

*Lili szemszöge*

Kisírt szemekkel fejeztem be a pakolást amikor ránéztem az órára a szobám falán.Pont annyi volt az idő,hogy el kellett indulnom.Lassú léptekkel lépkedtem le a lépcsőn,nagyon késő volt így minden bizonnyal mindenki aludt,kivéve Emmát akit külön megkértem,hogy jöjjön le elbúcsúzni,hisz neki köszönhetem,hogy befogadott a házába.Szép lassan leértem,majd Emmához siettem aki már várt rám.Hosszasan megöleltük egymást,majd még utoljára egymás szemébe néztünk.
-Szia!-hangzott el az utolsó szavam hozzá.Többet nem tudtam kimondani,mert akkor teljesen kitört volna belőlem a sírás.Kinyitottam az ajtót.Istenem!Olyan jó hallani a nyikorgását,emlékszem,hogy még Harrynek kellett volna beolajozni.Szép emlékek!Az utcán már várt rám a taxi ami a reptérre visz.Mély levegőt vettem majd beszálltam.Még egy utolsó pillantást vetettem a házra amiben annyi mindenen mentem keresztül,aztán a sofőr beindította az autót és elindultunk.Amíg csak tudtam a házát néztem és  jött elő a sok-sok emlék.A sötét utcát már csak a lámpák világították meg és Londonhoz híven esős idő volt.Pont a hangulatomhoz illő.
                     
*Harry szemszöge*
Lementem a nappaliba,mivel zajokat hallottam.Mikor leérkeztem Emmát pillantottam meg az ajtónál könnyes szemekkel.Az én szemembe is könnyek szöktek majd lehajtott fejjel közelebb léptem hozzá.
-Elment?-kérdeztem,majd ránéztem
-Elment.-válaszolta suttogva.Egymás karjaiba omoltunk majd úgy sírtunk ketten.
-Ezt most azt hiszem tényleg elcsesztem.-engedtem el Emmát majd leültem a kanapéra.
-Hát el!Most már soha többé nem jön vissza.-mondta majd együtt érzően megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Sajnálom,Harry!Majd jön más...-mondta még egyszer utoljára,aztán ott hagyott egyedül.
Lili nélkül egyszerűen lehetetlen élni.Ő volt számomra a minden,amit elvesztettem.Elvesztettem a mindenem!

***

*Lili szemszöge*

Megérkeztem reggelre a házunkhoz.Már alig ismertem meg.Az ajtóhoz léptem és illedelmesen bekopogtam.Vártam egy darabig,aztán hirtelen kinyílt az ajtó.Egy beteges férfi állt előttem,de még így is felismerem.
-Apa!-kiáltottam vidáman.
Először nem ismert fel,hisz több éve nem látott,sőt nem is hallott felőlem.
-L-lilien?.kérdezte makogva.
-Igen,és tudod,hogy utálom ha így szólítasz.-mosolyodtam el
-Évek óta nem láttalak,de megnőttél.Mi történt veled,hogyhogy itt vagy?Azt hittem éled a fényűző életedet Londonban.
-Engedj be és majd mindent elmesélek.-mondtam majd letöröltem a mosolyt a képemről.
Beengedett,a csomagjaimat lepakoltam a régi szobámban,ami teli volt 1D-s poszterekkel.Itt mindenről Harry jut eszembe.Mikor már úgy tíz perce benn voltam,kopogtattak az ajtómon.
-Gyere.-mondtam majd belépett apukám.
-Akkor mesélj csak.-mondta és leült mellém az ágyra.
Mindent elmeséltem neki,a kapcsolatunkat,az agydaganatot,a házasságot a megcsalást és,hogy hagyott elmenni.Amikor hosszú mesém végére értem már patakként folytak a könnyeim.Most gondoltam bele abba,hogy tényleg soha többé nem lehetek Harryvel...

*Bogi szemszöge*
Lou a nyakamat kezdte szép lassan csókolgatni amikor felugrottam hirtelen az ágyról.
-Várj!Én is hallom a sikongatásokat!Ez Vanessáék szobájából jön!-kiáltottam fel és átviharoztam a szomszédba.Mikor benyitottam Niall kétségbeesett arca fogadott.
-De jó,hogy jöttél.Segítsél!Már vagy fél órája sikítozik álmába és nem tudom leállítani.-mutatott a mellette alvó lányra.
-Nem gondoltál még arra,hogy felébreszted?-kérdeztem tőle lenézően.
-Nem-válaszolta
Felébresztettük Vanessát,aki elmesélte,hogy álmában milyen borzalmas dolgokon ment át,majd Niall magához szorította.
-Én soha nem tennék veled ilyen szörnyűséget.

*Reni szemszöge*
Leballagtam a nappaliba.Egy pillanatra torpantam.Harryt láttam amint a kanapén sírdogál.Odasiettem,hozzá majd leültem.
-Harry,minden rendben?-kérdeztem
-Elment!Örökre!-válaszolta,sírva
-Elment?Az nem lehet!Én tehetek mindenről.-mondtam neki majd könnycseppek folytak végig az arcomon.
-Nem,az én hibám minden.Egyébként mi van Zaynnel?-próbálta terelni a témát.
-Kibékültünk,de most mi lesz veletek?-kérdeztem visszatérve a témához.
-Nem tudom!Nem érdekel már semmi.Nekem csak Lili kell!
Idegesen felállt a kanapéról felvette a cipőjét és kirohant a házból....

2.fejezet 5.rész

*Lili szemszöge*

A szobát néma csönd borította el.Mindenki felment,kivéve mi négyen:Reni,Zayn,Harry és én.Tágra nyílt szemekkel férjemre néztem.

-H-Harry!Ez igaz?-kérdeztem értetlenül

Szinte már könnyes szemekkel rám nézett és választ adott.

-Igen!És nagyon sajnálom!-mondta,majd egy könnycsepp folyt le az arcán.

-Na de Reni-fogta meg felesége kezét Zayn,de ő elrántotta.

-S-sajnálom Zayn-adott halkan egy választ mintha ezzel mindent elintézett volna.

-De miért és hogyan?-néztem rá Harryre zokogva.

Harry csak csendben lehajtotta fejét és könnyeit a szőnyegre folyatta.

-Tudod mit itt a szaros gyűrűd!-vágtam hozzá a tárgyat ami összekötötte életünket,majd nagy léptekkel felrohantam az emeletre.

-Lili várj!-hangzott utánam Reni kiáltása,aki hangja alapján szintén sírt.De én nem akartam megvárni,se visszamenni.Hogy lehettem ilyen hülye?Azt hittem,hogy majd egy sztárocskával fogom leélni boldogan az életem?Dühösen pakolásztam a cuccaimat a bőröndömbe.Elhatároztam,hogy haza megyek,itt mindenkiben csak csalódni tudtam.Még a saját anyám temetésére sem mentem el Harry miatt.Úgy döntöttem,hogy visszamegyek és apukámmal fogok élni.Már nagyon megbántam,hogy életem egy szakaszát itt töltöttem el.

Már kezdtem elégedett lenni magammal,hogy milyen jól bepakoltam a bőröndömbe amikor halk kopogtatást

hallottam az ajtómon.

-Gyere!-sóhajtottam unottan és egy gyors pillantást vetettem az ajtó felé.Nem meglepően Harold volt az.

-Még ezek után képes vagy idejönni?Engem felejts el egy örök életre!-álltam fel az ágyról és Harry felé közeledtem.

-Lili!Hallgass meg!Én tényleg hülye voltam,de Reni erőszakoskodott és megtörtént.-nézett rám arra várva,hogy majd megbocsájtok.

-Valld be,hogy te is akartad!-néztem rá szúrós tekintettel,Ó..ha ölni tudnék a szememmel...!

-Kérlek!Bocsájts meg!-könyörgött,de hiába.

-Nem!És még ma haza utazok!-vágtam rá és Harry tolni kezdtem az ajtó felé.Még egyszer hátra nézett és lassan becsukta az ajtót maga után.Nekidőltem az ajtónak és lassan lecsúsztam ülő helyzetbe,a térdem egészen az államig felhúztam és fejemet pedig ráhajtottam,majd csendben zokogni kezdtem.Végigfutott a fejemen,hogy talán most láttam utoljára és ezentúl már csak a tévém vagy monitorom képernyőjén láthatom.

*Reni szemszöge*

  

Már csak kettesben voltunk Zaynnel.Mereven bámultuk egymást amikor felállt.

-Nagyot csalódtam benned!-nézett rám két gyönyörű szemével.

-Zayn!Hallgass meg!Nem tehetek róla,azon az estén mindketten részegek voltunk és azt sem tudtuk,hogy mi csinálunk!Ez csak egy véletlen volt.-néztem rá könnybe lábadt szemekkel.

-És hoppá,véletlenül van egy gyereked!-majd megemelte kezét és pofon vágott amitől egyből a földre rogytam.Ezt komolyan nem kellett volna megtennie.Mérgesen felrohantam a szobámba majd magamra zártam az ajtót és levágódtam az ágyra.Miért haragszik mindenki rám?Harry erőszakoskodott!-gondoltam magamban.A párnámba nyomtam a fejem és hangosan kieresztettem minden dühömet.Azon gondolkoztam,hogy most mitévő legyek.Talán haza kéne utaznom....?

*Vanessa szemszöge*

Éppen egy buliból jöttük haza,Niall tök részegen aminek felettébb örültem.Beértünk a nappaliba.Csak Zayn ült csendesen a kanapén lehajtott fejjel.Még csak észre sem vett annyira el volt merülve gondolataiban.Felmentünk a Lépcsőn,beértünk a szobába amikor Niall megragadta a kezemet.Teljesen nem volt magánál és áradt belőle az alkohol szag.Hirtelen magához rántott majd a nyakamat kezdte csókolgatni.Próbáltam eltolni magamtól,de mindezt hiába tettem,inkább csak jobban beindult.Egy gyors mozdulattal az ágyra lökött és ő dőlt velem.Egyre csak csókolgatott amikor sikítozni kezdtem.

-Niall ne!Ezt nem akarom,kérlek hagyd abba!-de mondataimra oda sem figyelt.

Aztán letépte rólam a pólót majd  rövid szoknyámat próbálta lehúzni.Kezdtem nagyon félni és én utálok félni.

-Segítség!-kiáltottam teljes hangerővel amit senki sem hallott meg.-Ne Niall!-kiáltottam egy kicsit halkabban.

Mire megszabadult a szoknyámtól is a melltartómat kezdte piszkálni és folytatta tovább.Mire teljesen levetkőztetett egy perverz vigyorral a képén rám nézett.

Félek...!

*Bogi szemszöge*

Louissal a szobában éppen kettesben romantikáztunk,amikor hirtelen megszólalt:

-Mik ezek a zajok és sikítások a szomszéd szobából?-kérdezte értetlenül

-Mik?Én nem hallok semmi,biztosan Bella az.-mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Biztosan?-nézett rám kicsit kételkedve

-Hidd el nekem nem történik ott semmi szokatlan,de most csak velem foglalkozz.-dőltem hanyatt az ágyon őt magam után húzva.Lou felettem támaszkodott én pedig szemeiben gyönyörködtem.

-Louis,Kérdezhetek valamit?

-Persze-mosolyodott el.

-Miért engem választottál Eleanor helyett?-kérdeztem

-Mert rájöttem,hogy ő nem olyan mint te!Én téged szeretlek és mindig is téged foglak!-mondta,majd egy apró puszit nyomott a számra.

-Szeretlek!-mosolyodtam el.

-Már a szomszédból a sikítások sem zavarnak,miattad!-vigyorodott el.