Sziasztok!
Meghoztam végre az új részt,nagyon örülnék a kommenteknek és a pipáknak,próbáltam ezt a részt olyanra írni,hogy mindenki elérzékenyüljön rajta!:')
Ajánlott zenéért katt >>ide<< ,jó olvasást mindenkinek!:)
Kisírt szemekkel fejeztem be a pakolást amikor ránéztem az órára a szobám falán.Pont annyi volt az idő,hogy el kellett indulnom.Lassú léptekkel lépkedtem le a lépcsőn,nagyon késő volt így minden bizonnyal mindenki aludt,kivéve Emmát akit külön megkértem,hogy jöjjön le elbúcsúzni,hisz neki köszönhetem,hogy befogadott a házába.Szép lassan leértem,majd Emmához siettem aki már várt rám.Hosszasan megöleltük egymást,majd még utoljára egymás szemébe néztünk.
-Szia!-hangzott el az utolsó szavam hozzá.Többet nem tudtam kimondani,mert akkor teljesen kitört volna belőlem a sírás.Kinyitottam az ajtót.Istenem!Olyan jó hallani a nyikorgását,emlékszem,hogy még Harrynek kellett volna beolajozni.Szép emlékek!Az utcán már várt rám a taxi ami a reptérre visz.Mély levegőt vettem majd beszálltam.Még egy utolsó pillantást vetettem a házra amiben annyi mindenen mentem keresztül,aztán a sofőr beindította az autót és elindultunk.Amíg csak tudtam a házát néztem és jött elő a sok-sok emlék.A sötét utcát már csak a lámpák világították meg és Londonhoz híven esős idő volt.Pont a hangulatomhoz illő.
*Harry szemszöge*
Lementem a nappaliba,mivel zajokat hallottam.Mikor leérkeztem Emmát pillantottam meg az ajtónál könnyes szemekkel.Az én szemembe is könnyek szöktek majd lehajtott fejjel közelebb léptem hozzá.
-Elment?-kérdeztem,majd ránéztem
-Elment.-válaszolta suttogva.Egymás karjaiba omoltunk majd úgy sírtunk ketten.
-Ezt most azt hiszem tényleg elcsesztem.-engedtem el Emmát majd leültem a kanapéra.
-Hát el!Most már soha többé nem jön vissza.-mondta majd együtt érzően megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Sajnálom,Harry!Majd jön más...-mondta még egyszer utoljára,aztán ott hagyott egyedül.
Lili nélkül egyszerűen lehetetlen élni.Ő volt számomra a minden,amit elvesztettem.Elvesztettem a mindenem!
Megérkeztem reggelre a házunkhoz.Már alig ismertem meg.Az ajtóhoz léptem és illedelmesen bekopogtam.Vártam egy darabig,aztán hirtelen kinyílt az ajtó.Egy beteges férfi állt előttem,de még így is felismerem.
-Apa!-kiáltottam vidáman.
Először nem ismert fel,hisz több éve nem látott,sőt nem is hallott felőlem.
-L-lilien?.kérdezte makogva.
-Igen,és tudod,hogy utálom ha így szólítasz.-mosolyodtam el
-Évek óta nem láttalak,de megnőttél.Mi történt veled,hogyhogy itt vagy?Azt hittem éled a fényűző életedet Londonban.
-Engedj be és majd mindent elmesélek.-mondtam majd letöröltem a mosolyt a képemről.
Beengedett,a csomagjaimat lepakoltam a régi szobámban,ami teli volt 1D-s poszterekkel.Itt mindenről Harry jut eszembe.Mikor már úgy tíz perce benn voltam,kopogtattak az ajtómon.
-Gyere.-mondtam majd belépett apukám.
-Akkor mesélj csak.-mondta és leült mellém az ágyra.
Mindent elmeséltem neki,a kapcsolatunkat,az agydaganatot,a házasságot a megcsalást és,hogy hagyott elmenni.Amikor hosszú mesém végére értem már patakként folytak a könnyeim.Most gondoltam bele abba,hogy tényleg soha többé nem lehetek Harryvel...
*Bogi szemszöge*
Lou a nyakamat kezdte szép lassan csókolgatni amikor felugrottam hirtelen az ágyról.
-Várj!Én is hallom a sikongatásokat!Ez Vanessáék szobájából jön!-kiáltottam fel és átviharoztam a szomszédba.Mikor benyitottam Niall kétségbeesett arca fogadott.
-De jó,hogy jöttél.Segítsél!Már vagy fél órája sikítozik álmába és nem tudom leállítani.-mutatott a mellette alvó lányra.
-Nem gondoltál még arra,hogy felébreszted?-kérdeztem tőle lenézően.
-Nem-válaszolta
Felébresztettük Vanessát,aki elmesélte,hogy álmában milyen borzalmas dolgokon ment át,majd Niall magához szorította.
-Én soha nem tennék veled ilyen szörnyűséget.
*Reni szemszöge*
Leballagtam a nappaliba.Egy pillanatra torpantam.Harryt láttam amint a kanapén sírdogál.Odasiettem,hozzá majd leültem.
-Harry,minden rendben?-kérdeztem
-Elment!Örökre!-válaszolta,sírva
-Elment?Az nem lehet!Én tehetek mindenről.-mondtam neki majd könnycseppek folytak végig az arcomon.
-Nem,az én hibám minden.Egyébként mi van Zaynnel?-próbálta terelni a témát.
-Kibékültünk,de most mi lesz veletek?-kérdeztem visszatérve a témához.
-Nem tudom!Nem érdekel már semmi.Nekem csak Lili kell!
Idegesen felállt a kanapéról felvette a cipőjét és kirohant a házból....
Meghoztam végre az új részt,nagyon örülnék a kommenteknek és a pipáknak,próbáltam ezt a részt olyanra írni,hogy mindenki elérzékenyüljön rajta!:')
Ajánlott zenéért katt >>ide<< ,jó olvasást mindenkinek!:)
*Lili szemszöge*
-Szia!-hangzott el az utolsó szavam hozzá.Többet nem tudtam kimondani,mert akkor teljesen kitört volna belőlem a sírás.Kinyitottam az ajtót.Istenem!Olyan jó hallani a nyikorgását,emlékszem,hogy még Harrynek kellett volna beolajozni.Szép emlékek!Az utcán már várt rám a taxi ami a reptérre visz.Mély levegőt vettem majd beszálltam.Még egy utolsó pillantást vetettem a házra amiben annyi mindenen mentem keresztül,aztán a sofőr beindította az autót és elindultunk.Amíg csak tudtam a házát néztem és jött elő a sok-sok emlék.A sötét utcát már csak a lámpák világították meg és Londonhoz híven esős idő volt.Pont a hangulatomhoz illő.
*Harry szemszöge*
Lementem a nappaliba,mivel zajokat hallottam.Mikor leérkeztem Emmát pillantottam meg az ajtónál könnyes szemekkel.Az én szemembe is könnyek szöktek majd lehajtott fejjel közelebb léptem hozzá.
-Elment?-kérdeztem,majd ránéztem
-Elment.-válaszolta suttogva.Egymás karjaiba omoltunk majd úgy sírtunk ketten.
-Ezt most azt hiszem tényleg elcsesztem.-engedtem el Emmát majd leültem a kanapéra.
-Hát el!Most már soha többé nem jön vissza.-mondta majd együtt érzően megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Sajnálom,Harry!Majd jön más...-mondta még egyszer utoljára,aztán ott hagyott egyedül.
Lili nélkül egyszerűen lehetetlen élni.Ő volt számomra a minden,amit elvesztettem.Elvesztettem a mindenem!
***
*Lili szemszöge*
-Apa!-kiáltottam vidáman.
Először nem ismert fel,hisz több éve nem látott,sőt nem is hallott felőlem.
-L-lilien?.kérdezte makogva.
-Igen,és tudod,hogy utálom ha így szólítasz.-mosolyodtam el
-Évek óta nem láttalak,de megnőttél.Mi történt veled,hogyhogy itt vagy?Azt hittem éled a fényűző életedet Londonban.
-Engedj be és majd mindent elmesélek.-mondtam majd letöröltem a mosolyt a képemről.
Beengedett,a csomagjaimat lepakoltam a régi szobámban,ami teli volt 1D-s poszterekkel.Itt mindenről Harry jut eszembe.Mikor már úgy tíz perce benn voltam,kopogtattak az ajtómon.
-Gyere.-mondtam majd belépett apukám.
-Akkor mesélj csak.-mondta és leült mellém az ágyra.
Mindent elmeséltem neki,a kapcsolatunkat,az agydaganatot,a házasságot a megcsalást és,hogy hagyott elmenni.Amikor hosszú mesém végére értem már patakként folytak a könnyeim.Most gondoltam bele abba,hogy tényleg soha többé nem lehetek Harryvel...
*Bogi szemszöge*
Lou a nyakamat kezdte szép lassan csókolgatni amikor felugrottam hirtelen az ágyról.
-Várj!Én is hallom a sikongatásokat!Ez Vanessáék szobájából jön!-kiáltottam fel és átviharoztam a szomszédba.Mikor benyitottam Niall kétségbeesett arca fogadott.
-De jó,hogy jöttél.Segítsél!Már vagy fél órája sikítozik álmába és nem tudom leállítani.-mutatott a mellette alvó lányra.
-Nem gondoltál még arra,hogy felébreszted?-kérdeztem tőle lenézően.
-Nem-válaszolta
Felébresztettük Vanessát,aki elmesélte,hogy álmában milyen borzalmas dolgokon ment át,majd Niall magához szorította.
-Én soha nem tennék veled ilyen szörnyűséget.
*Reni szemszöge*
Leballagtam a nappaliba.Egy pillanatra torpantam.Harryt láttam amint a kanapén sírdogál.Odasiettem,hozzá majd leültem.
-Harry,minden rendben?-kérdeztem
-Elment!Örökre!-válaszolta,sírva
-Elment?Az nem lehet!Én tehetek mindenről.-mondtam neki majd könnycseppek folytak végig az arcomon.
-Nem,az én hibám minden.Egyébként mi van Zaynnel?-próbálta terelni a témát.
-Kibékültünk,de most mi lesz veletek?-kérdeztem visszatérve a témához.
-Nem tudom!Nem érdekel már semmi.Nekem csak Lili kell!
Idegesen felállt a kanapéról felvette a cipőjét és kirohant a házból....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése