*Lili szemszöge*
Pont azt nem akartam,ezért nem mentem vissza.El akartam kerülni,hogy Harry szívét még jobban összetörjem és tessék
"ezt elintézted Lilien,minek mondtad el neki?"-gondoltam magamban.
Ahogy sírni láttam Harryt,erősen magamhoz szorítottam.
-Szeretlek!-mondtam,majd pár könnycseppet én is eleresztettem.Ohh,istenem!Újra érezhettem e csodás illatot,amit olyan sok ideig nem.Mélyen egymás szemébe néztünk,majd heves csókolózásba kezdtünk.
-A végsőkig melletted leszek.-mondta Harry hosszú idő után két csók között.
Mikor elengedtünk egymást a szobában kínos csend uralkodott.Hirtelen kinyílt az ajtó.
-Jó reggelt apu!-köszöntem vidáman,de még mindig vörös szemekkel,amit a sírás okozott.-Hadd mutassam be Harry-t.-mutattam a mellettem ülő fiúra.
-Á,te vagy az a híresség,már sokat hallottam rólad.-mondta apám és elmosolyodott.
Nem kaptam szikrát.Lili a földön volt.
-Hívjátok a mentőket.-ordítottam el magam és már tudtam,hogy mi fog bekövetkezni pár napon belül.
Erre nem vagyok felkészülve,ez nem lehet ő nem..
Ő volt életem nagy szerelme...
Bevitték a kórházba és meg kellet várnunk amíg felkel.
*két hét múlva*
*Lili*
Valami rettenetes fájdalomra keltem fel.Lassan kinyitottam szemeimet és Harry volt ott.Éreztem,hogy nem kapok már rendesen levegőt sem,gépek tartottak életben.
-Szia.-köszönte halkan,majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Szia!-suttogtam.
-Tarts ki..-jött közelebb hozzám majd megszorította kezemet amire felszisszentem.
-Ne haragudj.-engedett el..
-Sajnálom,hogy itt hagylak..-nyögtem ki megerőltetetten.
*Harry szemszöge*
-Ne hagyj itt!-szipogtam.Lilinek már válaszolni sem volt elegendő energiája.
Egy gyengéd csókot leheltem puha ajkaira amire halványan elmosolyodott.Kezét felém nyújtotta azt jelezvén,hogy fogjam meg.
-Szeretlek!-suttogta és egy kósza könnycsepp hagyta el a szemét,ami lassan lecsukódott.Örökre..
-Én is szeretlek...-mondtam neki,utoljára és halk sírásba kezdtem
Nincsen többé Lili és Harry,nem mondhatom többé senkinek sem,hogy "szeretlek".Emlékszem az első találkozásra,az első csókra és a közös életünkre.Vége a szerelmünknek,nincs több csók se ölelés,nem érezhetem többé édes illatát,mert ő meghalt és ezt el kell fogadni,de a szívemben örökké élni fog és soha nem felejtem el,mert ez egy feledhetetlen kaland volt,aminek vége lett!
Pont azt nem akartam,ezért nem mentem vissza.El akartam kerülni,hogy Harry szívét még jobban összetörjem és tessék
"ezt elintézted Lilien,minek mondtad el neki?"-gondoltam magamban.
Ahogy sírni láttam Harryt,erősen magamhoz szorítottam.
-Szeretlek!-mondtam,majd pár könnycseppet én is eleresztettem.Ohh,istenem!Újra érezhettem e csodás illatot,amit olyan sok ideig nem.Mélyen egymás szemébe néztünk,majd heves csókolózásba kezdtünk.
-A végsőkig melletted leszek.-mondta Harry hosszú idő után két csók között.
Mikor elengedtünk egymást a szobában kínos csend uralkodott.Hirtelen kinyílt az ajtó.
-Jó reggelt apu!-köszöntem vidáman,de még mindig vörös szemekkel,amit a sírás okozott.-Hadd mutassam be Harry-t.-mutattam a mellettem ülő fiúra.
-Á,te vagy az a híresség,már sokat hallottam rólad.-mondta apám és elmosolyodott.
***
Visszamegyek Londonba Harryvel!Már mindenemet bepakoltam és apámtól is elbúcsúztam.Szörnyű belegondolni,hogy talán most látom utoljára,de az a tény megnyugtat,hogy Harry mellett halok meg.
A repülőút csendesen telt szinte alig pár szót.
-Értesítettem a többieket az érkezésedről és az.......agydaganatról..-mondta elcsukló hangon.
Válaszul csak mosolyogtam,nem tudtam megszólalni,előtört volna belőlem a sírás.Szörnyű látni Harry arcán a fájdalmat.
***
Beértünk a házba,mindenki ellepett minket.Nagyon örültek nekem.
-Nagyon boldog vagyok,hogy újra itt vagy köztünk.-ölelt át már vagy harmadszor Vanessa.
Még sok hasonló ilyet mondtak a többiek.
-Na akkor eszünk-kérdezte Niall.
-Tessék.-vágott hozzá Niall-höz Reni egy csokit.
Pár óra múlva leültünk vacsorázni.Nagyon ó hangulat volt és ami a legfőbb,hogy újra Harry mellett lehetek.
Épphogy felálltam az asztaltól amikor szörnyű fájdalmat éreztem.
-H-Har..-nem tudtam befejezni,mert a földre rogytam,először nem tudtam megszólalni,majd hirtelen minden sötétségbe borult.....
*Harry szemszöge*Nem kaptam szikrát.Lili a földön volt.
-Hívjátok a mentőket.-ordítottam el magam és már tudtam,hogy mi fog bekövetkezni pár napon belül.
Erre nem vagyok felkészülve,ez nem lehet ő nem..
Ő volt életem nagy szerelme...
Bevitték a kórházba és meg kellet várnunk amíg felkel.
*két hét múlva*
*Lili*
Valami rettenetes fájdalomra keltem fel.Lassan kinyitottam szemeimet és Harry volt ott.Éreztem,hogy nem kapok már rendesen levegőt sem,gépek tartottak életben.
-Szia.-köszönte halkan,majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Szia!-suttogtam.
-Tarts ki..-jött közelebb hozzám majd megszorította kezemet amire felszisszentem.
-Ne haragudj.-engedett el..
-Sajnálom,hogy itt hagylak..-nyögtem ki megerőltetetten.
*Harry szemszöge*
-Ne hagyj itt!-szipogtam.Lilinek már válaszolni sem volt elegendő energiája.
Egy gyengéd csókot leheltem puha ajkaira amire halványan elmosolyodott.Kezét felém nyújtotta azt jelezvén,hogy fogjam meg.
-Szeretlek!-suttogta és egy kósza könnycsepp hagyta el a szemét,ami lassan lecsukódott.Örökre..
-Én is szeretlek...-mondtam neki,utoljára és halk sírásba kezdtem
Nincsen többé Lili és Harry,nem mondhatom többé senkinek sem,hogy "szeretlek".Emlékszem az első találkozásra,az első csókra és a közös életünkre.Vége a szerelmünknek,nincs több csók se ölelés,nem érezhetem többé édes illatát,mert ő meghalt és ezt el kell fogadni,de a szívemben örökké élni fog és soha nem felejtem el,mert ez egy feledhetetlen kaland volt,aminek vége lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése